Ha nem alszik el nélküled...

Ha nem alszik el nélküled… A gyermeknevelés a világ egyik legnehezebb hivatása. Felelősséggel tartozunk egy emberi lényért, vezetgetni kell az élet ingoványos talaján, és tőlünk függ, milyen felnőtt válik a későbbiekben belőle.

Gyakran mondogatják kisgyerek kis gond, nagy gyerek, nagy bonyodalmak, azonban az aprókkal is előállhatnak nehezen kezelhető szituációk. Az alvás általában egy sokat tárgyalt témakör kisgyermekes szülőknél, keveset alszik a pici, vagy éppen túl sokat, adódhat, hogy felcseréli a nappalt és az éjszakát, felborult bioritmusa pedig teljesen kimeríti a szülők energiakészletét.

Előfordulhat, a gondok forrása az, hogy utódunk nem hajlandó egyedül elaludni. Mindannyian tisztában vagyunk a ténnyel; felemelő, megnyugtató érzés, ha a közelünkben tudjuk gyermekünk, és éjszaka apa pocakján, vagy anya vállán bóbiskol el. Ellenben, mikor már nem akar a saját ágyába lefeküdni és kényszeresen igényli valamelyik szülő ottlétét, komoly bajok ütik fel fejüket.

Több eshetőséget is számba vehetünk ilyenkor:

1. Nem érzi komfortosan magát a saját kiságyában, kényelmi szempontból nem megfelelő neki az a közeg.

2. Ha hajlamos az ok nélküli hisztikre lányunk/fiunk és lefekvéskor is látványos, „műbalhét” rendez, gyakran csak több figyelemre vágyik.

3. Szeparációs félelme van, mely általában másfél éves kor körül alakul ki, minden kisgyermeknél jelentkezik, de nem mindegy, milyen mértékben. A harmadik pont általában a legvalószínűbb, a gyermek a biztonságot automatikusan a szülőkhöz társítja, ami rendjén is van, de a fent említett korban az egyedülléttől, sötéttől, magánytól való félelem felerősödik.

Fontos, hogy ne szokja meg a kicsi, hogy a szülői ágy az ő felségterülete. Nyilvánvaló fájó érzés, zokogva, sírva látni szemünkfényét, de muszáj következetesnek lennünk, különben a probléma a fejünkre nő, meg fogja keseríteni estéinket.

Alkalmazzunk különböző praktikákat, meséljünk neki sokat elalvás előtt, az relaxációs gyakorlatnak is tökéletes, ráadásul rengeteg téren fejleszti porontyunk képességeit, felturbózza kreativitását, növeli szókincsét. Énekeljünk, hallgassunk kellemes zenét vele, szintén csodás hatással lesz rá, megnyugtatja, az andalító dallamoktól pedig könnyebben álomba szenderül.

Amennyiben semelyik praktika nem válik be, helyezzük a gyermekágyat a hálószobánkba, de kizárólag ideiglenesen, és próbáljuk így ösztökélni gyermekünk a külön ágyban alvásra, majd bizonyos idő elteltével, ha már nincs ebből galiba, és megszokta a helyzetet, szépen költöztessük vissza a saját szobájába.

Végső esetben, ha nem javulna semmi, kérjük ki szakember, tanácsadó, pszichológus véleményét, ők milliónyi hasonló esettel néztek már szembe, bizonyosan segítségünkre lesznek.

Tetszett amit olvastál? Mondd el a véleményed!